Örökerdő gazdálkodás a Pilisi Parkerdő Zrt. területén

with Nincs hozzászólás

Előadások és terepi bemutatók a Life4OakForests pályázat keretében

A LIFE4OakForests program az egész Európában rossz ökológiai állapotban lévő tölgyerdők természetességén szeretne javítani: olyan természetvédelmi kezelési módszerek kidolgozását tűzte ki célul, amelyekkel a természetes állapotú tölgyerdők, valamint azok belső folyamatai helyreállíthatók. Ennek megfelelően a program természetvédelmi szervezetek: Nemzeti Park Igazgatóságok, Érmel-léki Természetvédelmi és Turisztikai Közhasznú Egyesület, WWF Magyarország, valamint az MTA Ökológiai és Botanikai Intézet részvételével és az olaszországi Emilia-Romagna tartomány Természet- és Biodiversitás Parkjának vezetésével zajlik.
Azonban a program eredményeit nemcsak a természetvédelmi szakembereknek szánjuk, hanem mindenkinek, akiknek a segítsége révén várható, hogy közelebb kerülünk a kitűzött célhoz: a természetesebb és önfenntartó tölgyerdőkhöz. Így a célközönségbe tartoznak az erdészeti oktatásban részt vevő diákok és tanárok, a földtulajdonosok, az erdőgazdálkodók, az erdészeti szakemberek, de egyébként bárki, aki a téma iránt érdeklődik. Természetesen munkánk során keressük is a lehetséges kapcsolódási pontokat ezekkel az emberekkel.
Így történt, hogy megkerestük a Pilisi Parkerdő Zrt-t, hogy mutassa be a hagyományos, vágásos erdőgazdálkodástól lényeges elemekben eltérő – és ezért a természetvédelem és az erdőgazdálkodás konfliktusaira talán megoldást jelentő – örökerdő-gazdálkodásának főbb jellegzetességeit és helyszíneit, elsősorban a tölgyes élőhelyekre fókuszálva.
A találkozóra 2019. szeptember 5-6-án került sor. A program keretében előadásokat hallottunk a projekt céljairól, a Bükki- és a Duna Ipoly Nemzeti Park területén zajló tevékenységekről, illetve megismerhettük a Pilisi Parkerdő Zrt-nél folytatott örökerdő-gazdálkodás jellemzőit. Ezen gazdálkodás során egyszerre jóval kisebb területről termelik ki a fákat, mint a jelenleg Magyarországon általánosan alkalmazott vágásos gazdálkodásban, illetve – ellentétben az utóbbival – nem keletkezik véghasználati terület, ezért segítségével gyakorlatilag biztosítható egy-egy terület folyamatos erdőborítása. Ez amellett, hogy a klímaváltozás miatti általános fölmelegedés mellett is biztosítani tudja a változatlan gazdálkodási feltételeket, az erdei élőhelyek számára is kevésbé megterhelő.
A módszer alkalmazása során elsősorban a viszonylag kis számú, kiválasztott faegyed (ún. javafák) érdekében történnek beavatkozások, a kiválasztott faegyedek közötti területeken nincsenek intenzív gazdálkodási célok (bár a megfelelő átmérőeloszlás kialakítása céljából ott is végezhetnek munkákat). Ennek következtében az erdő sokkal elegyesebb maradhat és még a természetes folyamatok hatására, szálanként képződő holtfák is az erdőben maradhatnak.
A fák kitermelését nem azok korához, hanem egy bizonyos átmérőterjedelem (célátmérő) eléréséhez kötik. Mivel az egyes fák ugyanazt a méretet különböző korban érik el, ezért más-más időben termelik ki őket, ezért végül az így kezelt erdőben többkorú erdőállomány alakul ki. A beavatkozások során a kiválasztott fák (javafák) növekedését akadályozó fák kitermelése is megtörténik, melyek helyén spontán megjelennek a facsemeték, amelyek már egy egészen más generációt képviselnek. Így néhány évtized alatt kis léptékben is változatos erdőszerkezet jön létre. Ez pedig növeli az erdőn belüli élőhelyi változatosságot, aminek köszönhetően az erdő biodiverzitása is növekszik.
Bár a célátmérőt gazdasági szempontok alapján határozzák meg, azt a fák – fafajtól függően – jellemzően 160-180 éves (pl. kocsánytalan tölgy esetében) korukban érik el leghamarabb. Azaz ez a módszer a többkorúságot úgy is növeli, hogy olyan idős fákat is fenntart az erdőben, amik jelenleg gyakorlatilag nincsenek az erdők gazdasági hasznosítása miatt. Ezen felül kisebb kíméleti területeket és szálanként biotópfákat is megjelölnek, melyeket nem érintenek fakitermelésekkel, így elősegítve a holtfa mennyiség fokozatos emelését, illetve a nagy méretű, öreg, sokféle élőhelyet kínáló fák számának növelését.
További kapcsolódási pont, hogy ez a típusú erdőgazdálkodás is – hasonlóan a természetes élőhelyekhez – érzékeny a nagyvadfajok hatására. Bár az örökerdő gazdálkodás nyomán kialakuló változatos erdőszerkezet jobb táplálékkínálatot jelent a nagyvadfajok számára – így élőhelyfejlesztésként a vadgazdálkodók számára is előnyös lehet –, a jelenlegi körülmények között az erdők felújulásához elengedhetetlenül szükséges azt felismerni, hogy a kis lékekben keletkező tölgy újulat megjelenését, fejlődését sok esetben nem lehet biztosítani kerítések telepítése nélkül.
Természetesen az örökerdő-gazdálkodás – mint ahogyan a neve is mutatja – egy gazdálkodási forma. A természetvédelmi célok eléréséhez sok helyen egészen biztosan további intézkedésekre van szükség. Azonban ez egy nagyon jó kiindulási alap a valóban fenntartható erdőgazdálkodáshoz vezető úton. A Pilisi Parkerdő Zrt. úttörő szerepet vállalt fel azzal, hogy egy valós problémára (az erdőkkel szemben támasztott sokrétű követelményeknek való megfelelés) próbál valós választ adni – a szakmai tudása felhasználásával. Amikor hajlandó volt egy máshol már működő rendszert a hazai viszonyokhoz adaptálni, valamint az új módszer alkalmazásához megteremteni a feltételeket – bele-értve saját kollégáinak átképzését, betanítását is. Kiemelkedő, hogy ezt a rendszert üzemelteti területének jelentős hányadán, folyamatosan figyeli a menet közben jelentkező problémákat és módosítja, ha szükséges. Csak így lehet közös megoldásokat keresni.
A két napos tanulmányúton több nemzeti park igazgatóság, erdészeti hatóság és erdőgazdaság munkatársai vettek részt. Ha mindenki hazavitt az itt tapasztaltakból valamit, már közelebb kerültünk ahhoz, hogy hatékonyan és egymás céljait is tiszteletben tartva tudjunk a jövőben együtt dolgozni a jobb erdőkért.

Leave a Reply