Befejeztük az erdők „visszavadítását” a nagyoroszi és a diósjenői projektterületeken

with Nincs hozzászólás


A természetes erdők jellegzetessége a változatos szerkezeti összetettség. A homogén, egykorú és egy főfafajú erdőkből rendszerint hiányoznak a napsütötte lékek, tisztások, az odvas fák vagy éppen a patakban korhadó fatörzsek. A nagyoroszi és a diósjenői gyertyános tölgyesekben ezért szerkezetgazdagítással olyan erdőfoltokat hoztunk létre, amelyekben megtalálhatóak, illetve kialakulhatnak ezek az elemek.

Nagyorosziban kb. 400 m3, Diósjenőn pedig 260 m3 fát mozgattunk meg, ami hektáronként az élőfakészlet kb. 10 %-át jelentette. Helyi viszonyoktól függően ez pl. egy-egy fa döntését jelentette, melynek során kb. 10-15 négyzetméteres rést nyitottunk a zárt lombsátron, napfényhez juttatva az erdő alját. Más esetben nagyobb, 20-150 négyzetméteres lékeket nyitottunk, hogy az erdei tisztáson a vadszeder, szamóca, csipkebogyó vagy más színező elem megtalálja otthonát. Lokális viszonyoktól függően a szerkezetgazdagítás azt is jelentette, hogy egy-egy sűrű, magas elegyarányban lévő fát döntöttünk ki, megsegítve ezzel egy alászorult tölgyet, bükköt vagy más, az adott erdőben ritka fajt pl. a vadcseresznyét, kecskefűzt, barkócafát. A további munkák során kérgezéssel tükörfoltot, kéregzsebet hoztunk létre, ami a szaproxilofág rovaroknak, madaraknak kedvez, hiszen a holtfa fontos lakó, élő és táplálkozó helyet szolgáltat. Ezáltal teret engedtünk az élet sokféleségének még változatosabb kibontakozásához és fennmaradásához!