A fény és az árnyék játéka

with Nincs hozzászólás

A sűrű sötét erdőnek, a benapozott tisztásnak vagy az erdőbe éppen beszűrődő fénysugaraknak mind megvan a maga bája, sőt az ökológiai és erdészeti funkciója is. A fény és az árnyék megfelelő összhangjával a LIFE4OakForests projekt keretében erdő-felújítási munkákat végzünk, ritka fafajokat segítünk meg és özönnövényeket szorítunk vissza.


Az erdő alján cseperedő tölgycsemeték erősen érzékenyek a megfelelő fényintenzitásra. Olyan félárnyékra van szükségük, amelyben sem a túl erős, sem pedig a túl kevés fény nem korlátozza a növekedésüket. Intenzív fény hatására a levelek fényvédő pigmenteket, pl. antociánt termelnek, amitől szinte bepirosodnak. A túlontúl erős fény hatására azonban ezek az erős fénytől védő mechanizmusok sem nyújtanak védelmet és a fotoszintézis színterei károsodnak. Túl kevés fény esetén pedig a beszűrődő halovány fény nem nyújt elegendő energiát a szerves anyagok előállításához és a makk keményítő készletének kimerülése után a csemete nem marad meg. A sok egyéb környezeti tényező mellett a megfelelő fényintenzitást is szinte „be kell állítani” az erdő természet-közeli felújításának érdekében. Adott esetben ez kisebb, a néhány négyzetmétertől terjedő rések, lékek nyitásával lehetséges, míg más esetben a termőhelytől, domborzattól függően a nagyobb, 100-150 négyzetméteres tisztás kialakítását jelenti. Így megfelelő benapozottság érhető el. Az esztergomi projektterületen éppen ilyen kezeléseket végzünk el.
A fény és az árnyék arányának szabályozásával nemcsak a fő fajok regenerációjának, de a ritkább fafajok fennmaradásának is kedvezünk. Termőhelytől függően egy-egy gyakori fa, például a gyertyán, kőris, de akár a csertölgy kidöntésével a mellette lévő, alászorult ritka elegyfajok, pl. vadcseresznye, vackor, barkócafa számára nyújtunk elegendő fényt és teret a túléléshez. Az idősebb fáknak is oldalirányú fényre van szükségük, hogy ne nyurguljanak meg, hanem kicsit „hízzanak” is. Ilyen kezeléseket végeztünk el a diósjenői területeken 2019-2020 fordulóján.
Speciális esetekben még egyes özönnövényeket is vissza lehet szorítani a fény és az árnyék viszonyok megfelelő beállításával. A nagyoroszi projektterületen a fehér akác elegyesen fordul elő az őshonos fafajokkal. Itt az akác többszöri, 5-10 évente történő szálalásával, kivágásával elérjük, hogy az állományban lévő elegy-fafajok terebélyesedjenek és leárnyékolják az akác sarjakat. Az akác a tölgyekkel ellentétben kifejezetten fényigényes, így az őshonos fafajokból képzett magas záródási arány esetén visszaszorítható.
Természetvédelmi szempontból erdeink változatos „fény-árnyék szerkezetét” tehát érdemes megteremteni, hogy a különböző fényviszonyokkal is segítsük a természet-közeli erdődinamikai folyamatokat.