Törpemandula (Prunus tenella [syn. Amygdalus nana])

Faj és élőhely leírás

Gyökérsarjakkal terjeszkedő, 0,3 – 1 m magas cserje. Vékony, egyenesen felfelé irányuló ágain sok rövidhajtás van. Fiatal hajtásai kopaszak, zöldek vagy sárgásszürkék, a kétévesek sötétszürkék, hálózatosan felrepedő peridermával. Rügyei tojásdadok, pillás élű, barna pikkelyekkel. Levelei visszás lándzsásak vagy hosszúkás lándzsásak, 2,5 – 6 cm hosszúak, hosszan nyélbe keskenyedők, tompa csúcsúak, finoman fűrészes szélűek, kopaszak és rövid nyelűek. Őszibarackéra emlékeztető, ötszirmú virágai többnyire az előző évi hosszúhajtások oldalán ülők. A lombfakadással egy időben, március végén-áprilisban virágzik. Termése gömbölyded, kb. 2 cm átmérőjű, oldalról alig lapított, sárgásszürke, hosszú szőrű, a burok éréskor szétnyíló, a csontár hálózatosan barázdált felületű. Augusztusban érik.
Kontinentális jellegű eurázsiai faj, elterjedési területe a Lajta-hegységtől a Kaukázuson át Nyugat-Szibériáig nyúlik. Az erdőssztvepp növénye. Síksági-dombvidéki faj.
Hazánkban az Északi-középhegység lábánál, a Dunántúli-középhegységben a Bakony keleti részéig, a Dél-Dunántúlon (Tolnai-hegyhát, Villányi-hegység) és a Mezőföld, illetve az Alföld több helyén szórványosan fordul elő.
Mészkedvelő, leginkább löszön, néha homokon vagy vályogtalajon nő. Fényigényes növény, a lösz erdőssztvepp egyik jellegzetes társulásának, a törpemandulásnak az uralkodó és karakterfaja. Általában löszpusztai tatárjuharos-tölgyesekben, pusztai cserjésekben, tölgyesek szélén, pusztafüves lejtőkön, bokorerdőkben, felhagyott szőlőkben, mezsgyéken telepszik meg. A mezőgazdaság térhódításával erősen visszaszorult, ma kis, izolált populációkban élő, potenciálisan veszélyeztetett faj. Díszcserjeként ültetik.

Főbb veszélyeztető tényezők

Elsősorban élőhelyeinek visszaszorulása, degradációja, átalakulása/átalakítása, hasznosítási módjai veszélyeztetik. A löszpusztagyepek feltörése, legeltetése, kaszálása során a cserjéseket felszámolják. A meleg, hegylábi területeken újabban gyakori a szőlők (újra)telepítése, melynek során az eredeti ökoszisztéma többé-kevésbé megsemmisül. Az önerdősülés, vagy erdőtelepítés eredményeként zárt faállományúvá váló területeken is megszűnik a faj élettere. A bokorerdők, bozótosok, lösztölgyesek esetén az ott élő túltartott nagyvadállomány rágási, taposási, eróziós kártétele a legtöbb növényfajra, így a törpemandulára nézve is jelentős. A tavaszi időszakban látványosan virágzó cserjét a kirándulók gyakran gyűjtik (díszítőgallyként, illetve kertbe való átültetési céllal).

Speciális természetvédelmi beavatkozások

Elsődleges meglevő egyedeinek, állományainak, élőhelyeinek védelme.
Gyepek esetén csak a fajt nem veszélyeztető kezelések végezhetők. Vegyszerezés teljes mellőzése szükséges. Kaszálásnál a faj telepei kihagyandók. Legeltetés esetén a meglevő egyedek egyedi, vagy területi védelme is indokolt lehet (villanypásztor, kerítés).
Nem művelt területeken a törpemandulát veszélyeztető közönségesen előforduló cserje- és lágyszárú növényzet mechanikus módszerekkel való visszaszorítására lehet szükség.
A faj számára megfelelő termőhelyek faállománnyal borított területein belül alacsony záródású, ligetes foltok, illetve tisztások kialakítására, fenntartására (minimum 0,2-0,5 ha) van szükség, ahol biztosíthatók a szükséges mikroklimatikus jellemzők (ezzel nyilvánvalóan sok más értékes, ritkább faj életterét is biztosíthatjuk). Itt is szükség lehet a nem, vagy kevésbé kívánatos lágyszárúak és fásszárúak (különös tekintettel az idegenhonos, invazív, tájidegen fajok) visszaszorítására.
Amennyiben biztosítható az igazolt, lehetőleg azonos származási körzetből származó, nem nemesített törpemandula szaporítóanyag beszerzése, megtermeltetése, akkor lehetőség nyílhat megfelelő termőhelyeken a visszatelepítésre is. A visszatelepítések esetében azok megerősödéséig várhatóan a vad- ill. legelő állatok kártétele elleni védelemre lesz szükség.