NATURA 2000

A Natura 2000 egy ökológiai hálózat, amely a Madárvédelmi Irányelv (Különleges Védelmi Területek, SPAk) és az Élőhelyvédelmi Irányelv (Közösségi Jelentőségű Területek, SCIk és Különleges Természetmegőrzési Területek, SACk) által rögzített területeket foglalja magába. Minden Natura 2000-es területről a nemzeti hatóságok hivatalos EU adatlapot (SDF) készítettek, amely átfogó leírást nyújt a területekről és azok ökológiájáról. A párizsi székhelyű Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja felelős ezen adatok jóváhagyásáért és az Uniós leíró adatbázis elkészítéséért. Az egyes tagállamok által megküldött térinformatikai adatokat (területhatárok) térinformatikai adatbázisba rendezik, és jóváhagyásuk után, amelyhez egy specifikusan kifejlesztett GIS mérési eszközt alkalmaznak, a leíró adatokhoz rendelik. A folyamat közben felmerülő bárminemű problémára felhívják az érintett tagállam figyelmét, annak érdekében, hogy magas színvonalú, megbízható adatbázist hozhassanak létre. Így tehát a Natura 2000 játszik kulcsszerepet az EU biológiai sokszínűségének megóvásában, összhangban az Európai Tanács 2001 júniusában, Göteborgban tartott találkozóján meghozott döntéssel, amely a biológiai sokszínűség hanyatlásának megfékezését tűzte ki célul az Unión belül 2010-ig. Hogyan működik a Natura 2000? Az Élőhelyvédelmi Irányelv három lépcsőfokot vázol fel a Natura 2000 megteremtését illetően: Javaslatok a Natura 2000 hálózatba beveendő területekre;
Kiemelt Jelentőségű Területek kiválasztása a tagállamok javaslatai alapján; és,
A területek igazgatási rendszerének kidolgozása.
Natura 2000 Területek Javaslása - Tagállami Felelősség A Natura 2000 területekre tett javaslatok a tagállamok felelősségi körébe tartoznak. Noha az irányelv szerint 1996-ig meg kellett volna tegyék javaslataikat, jelentős késedelmek mutatkoztak. Ezek a késedelmek arra késztették a Bizottságot, hogy számos eljárást kezdeményezzen a Bíróság előtt, valamint kapcsolja össze egyes strukturális alap programjainak jóváhagyását a helyszínlisták benyújtásával. Ezen intézkedések jelentős előrelépést jelentettek és a legtöbb tagállamban már lezárúlt a kiválasztási folyamat.
(A Bizottság munkadokumentuma a Natura 2000-ről: http://ec.europa.eu/environment/nature/info/pubs/docs/nat2000/2002_faq_en.pdf) Hogyan segíthet a Bizottság a tagállamoknak hatékonyan megvalósítani a Natura 2000-et? Azért, hogy segítsen legyőzni a felmerülő problémákat, a Bizottság irányelveket fogalmaz meg. Az igazgatásról és tervezésről szóló irányelveket már kiadták, és a munkacsoportok a tagállamokkal együtt további témákban igyekeznek útmutatást kidolgozni, ezek: megőrzési célok, jelentések és ellenőrzés, valamint vadászatra vonatkozó irányítás. A tagállamokkal való rendszeres kapcsolattartás és párbeszéd az Ornis Bizottság, és a nemrégiben bevezetett, környezetvédelmi miniszterekkel való félévenkénti találkozókkal valósul meg. E fórumok tagadhatatlanul segítséget nyújtanak a felmerülő problémák korai rendezéséhez. Azokban a tagállamokban, amelyek szép előrelépést értek el a területek kijelölésével, és amelyek nyitottabb és részvételibb tervezési folyamatokkal is rendelkeznek (például Dániában, Hollandiában és az Egyesült Királyságban), a Bizottság általában kevesebb panaszt kap. Ezáltal erősebb és hatékonyabb mechanizmusok járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a tagállamokban kezelhessék a problémákat és ne az Európai Bizottságnak kelljen közvetlenül foglalkoznia velük. (A Bizottság munkadokumentuma a Natura 2000-ről: http://ec.europa.eu/environment/nature/info/pubs/docs/nat2000/2002_faq_en.pdf) Aktuális problémák- Konzultáció a területek kiválasztásáról Az irányelv nem határozza meg pontosan a konzultációs folyamat menetét a területek kiválasztásakor. Ennek eredményeképp a folyamatok jelentősen eltértek az egyes tagállamokban, adminisztratív rendszereiknek megfelelően. Egyes esetekben a helyszínek azonosítását a gazdálkodókkal és a felhasználókkal folytatott részletes megbeszélések kísérték, de más esetekben kevés, vagy semmilyen konzultáció nem történt az érintettekkel. Ennek nyomán különböző ellentmondások, mint adminisztratív és jogi kihívások merültek fel néhány tagállamban, ezek pedig késleltették a javaslatok beküldését. A Bizottság e ponton nem érintett és nincs felhatalmazva rá, hogy beavatkozzon az egyes tagállamokban zajló eltérő folyamatokba. (A Bizottság munkadokumentuma a Natura 2000-ről: http://ec.europa.eu/environment/nature/info/pubs/docs/nat2000/2002_faq_en.pdf) Natura 2000-es területek menedzsmentje A fő célkitűzés a Natura 2000 hálózat kialakítása. Ahogy a területek Natura 2000 hálózatba való kiválasztása végéhez ér, figyelmünk egyre inkább az igazgatás ügyére összpontosul, összhangban az Élőhelyvédelmi Irányelv 6. cikkének rendelkezéseivel. Hat évvel a Közösségi Jelentőségű Területek kijelölését követően a tagállamok kijelölik ezeket a területeket Különleges Természetvédelmi Területeknek (KTT), és olyan védelmi intézkedéseket fogadnak el, amelyek adott esetben megfelelő gazdálkodási terveket és egyéb intézkedéseket tartalmaznak, és amelyek megfelelnek a természetes élőhelytípusok és a közösségi érdekeltségű fajok ökológiai követelményeinek. A Madárvédelmi Irányelv alapján kijelölt Különleges Védelmi Területeket a madarak élőhelyeinek ökológiai szükségleteivel összhangban kell kezelni. Az EU természetvédelmi irányelvei szerint a természetvédelmi célokat a gazdasági, társadalmi, kulturális, regionális és szabadidős követelmények figyelembe vételével kell teljesíteni. A tagállamoknak kell kialakítania a megfelelő eszközöket és módokat az irányelvek betartásához és ahhoz, hogy a Natura 2000 területek megőrzési céljait elérhessék. Az Európai Bizottság a tagállamokkal és egyéb érintettekkel szoros együttműködésben útmutató dokumentumokat hozott létre a Natura 2000 területek igazgatását illetően. Az ehhez szükséges megközelítések széles köre, valamint jelentős tapasztalatok és bevált gyakorlatok váltak elérhetővé, és fognak elérhetővé válni. E weboldalt azzal a céllal hívtuk életre, hogy hozzááruljon a Natura 2000 menedzsment információinak, tapasztalatainak és bevált gyakorlatainak továbbfejlesztéséhez. (http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/index_en.htm) Natura 2000 Barométer A Natura 2000 barométer áttekintést nyújt a Madárvédelmi és az Élőhelyvédelmi Irányelvek alapján létrehozott Natura 2000-es hálózat területeiről. A barométert évente egyszer a tagállamok által nyújtott legfrissebb hivatalos információk alapján frissítik. Ezeket az adatokat rendszeresen nyilvánosságra hozzák a Natura 2000 hírlevélben. A barométer által közölt statisztikákat a koppenhágai székhelyű Európai Környezetvédelmi Ügynökség állítja össze. A jelenlegi Natura 2000 barométer a tagállamok által 2013 decemberéig hivatalosan benyújtott adatokon alapszik. Ezeket alább lehet letölteni (MS Excel fájlként két munkalappal): Natura 2000 Barométer. (Excel munkalap elérhető: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/barometer/index_en.htm) Hogyan értelmezendő a Natura 2000 Barométer? Mindkét Természetvédelmi Irányelv sok területet jelölt ki részben, vagy egészben. A Natura 2000 hálózat elemeire összegyűjtött területi adatokat térinformatikai rendszer elemzéssel (GIS) nyerték azon adatokból, amelyeket a tagállamok küldtek be. A Natura 2000 esetében használt kalkuláció kiküszöböli a lehetséges átfedéseket a Madárvédelmi Irányelv és az Élőhelyvédelmi Irányelv területei között.
A felszíni területi adatok százalékos megoszlása kizárólag a szárazföldi Natura 2000-es területekre vonatkozik (KVT vagy KJT) és nem foglalja magába a tengeri területeket. Egyes tagállamok számottevő részt jelöltek ki tengeri területeik közül.
Azok a területek, amelyek szárazföldi részaránya meghaladja a teljes terület 5%-át, szárazföldi területnek számítanak, míg ahol a tengeri területek részaránya meghaladja a teljes tengeri terület 5%-át, ott e területek tengeri területnek számítanak. Azok a partmenti területek, amelyek tengeri területi részaránya 5%-ot meghaladó, de ez kevesebb, mint az egész terület 95%-a, egyszerre szárazföldi és tengeri területek.
Sok tagállam javasolt nagy kiterjedésű területeket, amelyek „pufferzónákat” foglalnak magukba, míg mások csak a magterületekre tettek javaslatot. Mindkét esetben az Élőhelyvédelmi Irányelv 6. cikkelye alkalmazandó az új tevékenységekre, ez alól az sem kivétel, ha azok a Natura 2000-es területen kívülre esnek, ahol e tevékenységek valószínűleg hatást gyakorolnak majd a területek integritására.

Magyarország 18 kiemelt jelentőségű élőhellyel rendelkezik (ebből 6 erdei) és 16 kiemelt jelentőségű faj (ebből hét erdei) él itt. Emellett 74, az Élőhelyvédelmi Irányelv I. mellékletében felsorolt, rendszeresen előforduló faj (ebből 33 erdőktől függ), míg 48 vándorló faj (ebből 46 erdőkben fordul elő) rendelkezik a különleges védelmi területekre jellemző fajok tulajdonságaival. 833 000 hektárnyi erdő (41%-a az összes erdős területnek) Natura 2000 minősítésű területen található, ebből 412 000 ha nemzeti oltalom alá tartozik. A jelentős természetmegőrzési értékkel rendelkező erdők legtöbbje része a Natura 2000 hálózatnak. Ezek zöme (647 000 ha) állami tulajdonban van, ám a magánszemélyek- és erdőkezelők részesedése kb. 25% (186 000 ha). Az állami tulajdonban lévő erdők java az Állami Erdőgazdaságok kezelésében áll, csupán elhanyagolható részük esik a nemzeti parkok ellenőrzése alá. Magyarország egyedülálló biogeográfiai adottságai miatt – ideértve a pannon ökorégió javát – több különböző erdőtípust találunk, amelyek egyedülálló értékeket teremtenek az Európai Unió számára. Az Unión belül Magyarországon található a pannon erdőtípusok (91G0, 91H0, 91M0, 91N0) legnagyobb kiterjedése, így állapotuk nem pusztán természetmegőrzési stratégiák szempontjából, de európai szempontból is jelentős.

  Figyelembe véve, hogy a Natura 2000-es területek legtöbbje potenciálisan magántulajdonban van és nem természetmegőrzési célokkal hasznosítják, lényeges, hogy az érintettek aktívan részt vegyenek abban, hogy praktikus megoldásokat találjanak a birtokukban álló területek hosszú távú kezelését illetően. A cél nem az összes gazdasági tevékenység megszüntetése, inkább az ezek megvalósíthatóságát szolgáló feltételek megteremtése, és annak fenntartása (vagy akár visszaállítása), hogy a ritka fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetben legyenek jelen. Egyébként a Natura 2000-es területek pontosan azért értékesek, mert ideáig is megfelelően lettek kezelve, és továbbra is fontos, hogy az efféle tevékenységek (pl. külterjes termelés) folytatódhassanak. Így tehát egy-egy faj vagy élőhely ökológiai követelményeinek meghatározása csupán az egyenlet egyik fele – a másik egyaránt fontos rész az érdekeltekkel való együttműködés, és módok felkutatása arra, hogy ezeket a rendelkezéseket betarthassuk annak érdekében, hogy fenntartható és hosszú távú eredményeket érjünk el. ERDŐGAZDÁLKODÁS – JÓ NATURA 2000 GAZDÁLKODÁSI GYAKORLATOK Az erdők érdekében végezhető tevékenységek skálája csaknem éppolyan sokoldalú, mint maguk az élőhelyek. Sokan kezdeti egyszeri helyreállítási intézkedéseket vezetnek be annak érdekében, hogy az erdő visszajuthasson eredeti természetvédelmi állapotába. Legtöbben gazdálkodási tervet is készítenek a helyi részvényesekkel és erdészeti hatóságokkal szoros együttműködésben. Néhányan innovatív megoldásokat próbálnak ki, amelyek együttesen tartalmaznak természetvédelmi és gazdasági tevékenységeket. Mások azonban a vadgazdálkodásra koncentrálnak, például megfelelő élőhelyeket és folyosókat alakítanak ki az erdei fajok, mint a medvék és fajdok számára. A következőkben néhány különösen sikeres példáról számolunk be:

1. Fajdpopulációk fenntartása a németországi Fekete-erdőben
2. Magántulajdonosok bevonása a skóciai atlanti tölgyerdők helyreállításába
3. Lombhullató erdő helyreállítása a svédországi Söderåsen Nemzeti Parkban
4. Kihalás szélén álló fafajok megőrzése az Appenninekben, Olaszországban
5. Természetes erdők integrált kezelése az Ardennekben, Belgiumban (Forrás: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/gp/forest_intro.html)

(Forrás: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/gp/forest_intro.html)

Natura 2000 Hálózat: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/index_en.htm

Natura 2000 térkép: http://natura2000.eea.europa.eu/#

Natura 2000 területek menedzsmentje (segédanyagok): http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/guidance_en.htm

A Natura 2000 Hálózat gazdasági haszna (adatlap): http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/financing/docs/Economic Benefits Factsheet.pdf

Madárvédelmi Irányelv: http://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/birdsdirective/index_en.htm

Élőhelyvédelmi Irányelv: http://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/habitatsdirective/index_en.htm

Natura 2000 Magyarországon: http://www.natura.2000.hu/en

A Natura 2000 földrajzi információs rendszere: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/db_gis/index_en.htm

A biológiai sokféleség Európai Témaközpontja: http://bd.eionet.europa.eu/

Európai Élőhely Fórum: http://www.iucn.org/about/union/secretariat/offices/europe/work/?uNewsID=50

Costan and Marine Union: http://www.eucc.nl/en/index.htm

EUROFOREST PORTAL: http://forestportal.efi.int

WWF: http://www.worldwildlife.org/

Európai Földtulajdonosok Szervezete: http://www.europeanlandowners.org/

Life Program honlapja: http://ec.europa.eu/environment/life/index.htm

Life Tematikus Jelentés az erdőkről: http://ec.europa.eu/environment/life/publications/lifepublications/generalpublications/documents/forest_report.pdf

A Natura 2000 az ökológiai szempontból fontos területek európai szintű hálózata, amelyet a Madárvédelmi Irányelv (2009/147/EK) és az Élőhelyvédelmi Irányelv (EGK/92/43) mozdított elő. A Madárvédelmi Irányelv 4. cikkének értelmében az Európai Unió tagállamai kötelesek kijelölni Különleges Védelmi Területeket (SPAk) az irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok és vándorló fajok megóvása érdekében.
 

A Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja támogatja az Európai Bizottságot a Natura 2000 hálózat kialakításában, amely főként az Élőhelyvédelmi Irányelv elemére összpontosul. A Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja segíti az Európai Bizottságot a Közösségi Jelentőségű Természeti Területekre tett tagállami javaslatok azonosításában és e területek Uniós listájának építésében. A tagállamok javaslataikat a Környezetvédelmi Főigazgatóságnak (a Természet és Biodiverzitás részlegnek) küldik meg állandó képviselőiken keresztül, meghatározott formátumot használva (SDF).

Ezt követően az adatbázist továbbítják az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, hogy ellenőrizzék az adatok minőségét és teljességét. Bármilyen technikai problémáról (pl. üres mező) jelentés készül, amelyet elküldenek az illetékes tagállamnak és kérik az információ javítását és/vagy az adatbázis kiegészítését.

A Natura 2000 adatbázist használva a Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja elkészíti a „Közösségi Jelentőségűként javasolt területek uniós listáját” minden biogeográfiai régióhoz, az Élőhelyvédelmi Irányelv III. mellékletének 2. szakaszában meghatározott eljárást követve. Az értékelési folyamatot bővebben taglalja a következő dokumentum, amelyet a Környezetvédelmi Főigazgatóság adott ki (Hab. 97/2 rev. 4 18/11/97).  A kiválasztott területek, prioritási jellemzők, közösségi jelentőségű területek, területek és koordináták listáját az adott biogeográfiai régióban minden tagállam hitelesíti, és a Bizottság határozatként közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Ezt követően a javasolt területek egyes élőhelytípusok és fajok természetvédelmi állapotához való hozzájárulását biogeográfiai szinten értékelik. A Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja következtetés-tervezeteket készít a javasolt területek hozzájárulásáról a védelmi státuszt illetően, amelyeket aztán Biogeográfiai szeminárium keretein belül vitatnak meg a Bizottság, a tagállamok és egyéb érdeklődő résztvevők, beleértve a nem kormányzati szervezetek jelenlétében.

A Környezetvédelmi Főigazgatóság által kiadott dokumentum (Hab. 97/2 rev. 4 18/11/97) tartalmazza a biogeográfiai szemináriumok során alkalmazandó instrukciókat a megbeszélések összpontosulási irányát illetően. Szemináriumot minden biogeográfiai régió számára tartanak. A megbeszélések a szeminárium alatt a Környezetvédelmi Főigazgatóság elnöklésével folynak, míg a Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontja a javasolt területek elégségességéről biztosít tudományos értékelést. A gyakorlatban a megbeszéléseknek két munkadokumentum ad keretet

• a Referencia Lista-tervezet (az I. mellékletben meghatározott élőhelytípusok és a II. mellékletben meghatározott fajok biogeográfiai régió és tagállamok szerint)
• a következtetés-tervezetek a javasolt területek elégségességét illetően, amelyek részletezik, mely élőhelytípusok és fajok igényelnek további javaslatokat vagy a már meglévő javaslatok helyreigazítását.

1. Biogeográfiai régiók (Az Élőhelyvédelmi Irányelvhez kapcsolódva)

Az Európai Unió kilenc szárazföldi biogeográfiai régióval rendelkezik, ezek mindegyikét saját növényzeti, klimatikus és geológiai adottságok jellemzik. Biogeográfiai szinten munkálkodva országszerte egyszerűbb megőrizni a hasonló természeti körülmények között élő fajokat és élőhelytípusokat, politikai és adminisztrációs határoktól függetlenül.

Olvasson róla többet: http://bd.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/chapter1

2. Referencia Lista (Az Élőhelyvédelmi Irányelvvel kapcsolatos)

Azok az élőhelyek és fajok, amelyek a Natura 2000 hálózatba való felvételre kijelöltek, az Élőhelyvédelmi Irányelv I. és II. számú mellékletében vannak felsorolva (EGK/92/43). Azonban nem minden faj és élőhely fordul elő az összes tagállamban. Így országonként adtak ki Referencia Listát minden biogeográfiai régióban. Ezek kijelölik azokat az élőhelytípusokat és fajokat, amelyek számára minden tagállam köteles jelölt Natura 2000 területeket megnevezni.

Fontos, hogy a Referencia Listák nem a fajok ellenőrzési listái, mivel az egyes tagállamokban létező valamennyi közösségi jelentőségű faj felsorolásra kerül. A Referencia Listák nem tartalmazzák azokat a vándor vagy rendszeresen nem előforduló fajokat, amelyek számára az adott tagállamban a jelölt védett területek nem nyújtanak megfelelő védelmi megoldást. A Referencia Listákat rendszeresen aktualizálják a legfrissebb tudományos ismeretek és a fajok megoszlása alapján.

Olvasson többet a biogeográfiai régiók referencia listáiról:http://bd.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/chapter2

3. Natura 2000 Referencia Portál

A Natura 2000 Referencia Portál az SDF része. A portál az SDF azon elemeihez biztosít hozzáférést, amelyek idővel és a technológia fejlődésével változhatnak. Ezek az elemek referencia dokumentumok (pl. fajok azonosítása), technikai támogató anyagok (pl. adatmodell, alkalmazások), valamint iránymutatások, amelyek biztosítják az SDF következetes felhasználását valamennyi tagállamban, és ismertetik azokat a technikai és adminisztratív eljárásokat, amelyek a Bizottságnak való adatbeküldéssel kapcsolatosak. További olvasnivaló: http://bd.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/reference_portal

4. Találkozók/Biogeográfiai Szemináriumok

A javasolt területek biogeográfiai szintű nemzeti listáit a jóváhagyott kritériumok alapján értékelik. Ez a Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontjának feladata. Mivel lehetetlen egyetlen olyan mennyiségi követelményt kialakítani, amely minden élőhelytípus és faj számára egyetemesen érvényes, az értékelést eseti alapon, azaz fajonként és élőhelytípusonként tagállamonként végzik, tagállamonként és biográfiai régiókként. E folyamat során minden elérhető tudományos ismeretet számításba vesznek. Olvasson többet: http://bd.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/chapter4

5. A hálózat jelenlegi állapota

A védett területek kijelölése világszerte sarokköve a biológiai sokféleség megőrzésének, a génektől a fajokig, az élőhelyekig és az ökoszisztémákig. Az Európai Unió jogi keretein belül a területek kijelölése létfontosságú mechanizmusa a biodiverzitás megóvásának terén. Az e téren elért fejlődésekről a nyilvánosságot több mutató és statisztika útján tájékoztatják. Még több információ az alábbi linken: http://bd.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/chapter5

6. Kézikönyvek és útmutatók

Jelenleg 233 élőhelytípus szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv I. mellékletében és ezeket az Európai Unió élőhelyeinek értelmezési kézikönyve részletezi.

Azonban számos ország és régió saját útmutatót tett közzé az I. mellékletben szereplő élőhelyek vonatkozásában. Ezek az uniós útmutatások fordításaitól eltérnek, ugyanakkor gyakran fotókkal és az adott országban vagy régióban előforduló élőhelyek részletes leírásával rendelkeznek. Egyes országokban az útmutatás az élőhelyek nemzeti osztályozási rendszer táblázatát jelenti, úgy, mint Romániában és az Egyesült Királyságban.

7. Közösségi részvétel

http://bd.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/chapter7

8. Uniós bővítés és a Természetvédelmi Irányelvek

http://bd.eionet.europa.eu/activities/Natura_2000/chapter8