Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus)

Faj- és élőhely ismertetés

A nagy szarvasbogár nevét a hímek megnagyobbodott, agancsra emlékeztető rágójáról kapta, amelynek a párzást megelőző vetélkedésben van szerepe. Zömmel Dél- és Közép-Európa lakója, de Ázsiában Iránig, nyugaton a Brit-szigetekig, északon Svédország legdélibb részéig találkozhatunk vele. A nagy szarvasbogár xilofág állat, ami azt jelenti, hogy imágó állapotban fák – főleg tölgyek – nedveit szívogatja. Nem csak a kifejlett állat kötődik a tölgyesekhez, hanem a lárvák is ezt a fát szeretik rágni, leginkább korhadt állapotban.

Veszélyeztető tényezők

Mint minden szaproxilofág fajnál, a nagy szarvasbogárnál is az élőhelyek feldarabolódása és a beteg, idős fák eltávolítása jelenti a legsúlyosabb fenyegetést. Korábban sokkal gyakoribb volt Európa tölgyeseiben, ám élőhelyének megritkulása miatt sokfele nagyon megritkult, sőt helyenként ki is pusztult. Fejlődéséhez nagy mennyiségű elhalt, mégpedig elsősorban földben lévő faanyag szükséges, amely a fakitermelés céljából fenntartott erdőkben kevés, ha a fák nem érnek el idős kort, illetve ha a tuskókat is eltávolítják az erdőfelújítás során.

Faj-specifikus kezelések

A tölgyesek borításának növelése, illetve az álló holt tölgyfa arányának növelése hozzájárul a faj előfordulási gyakoriságának növeléséhez (Tóth és Végvári 2017). Projektterületünkön a faj fennmaradásához az élőhelyre jellemző fafajösszetétel fenntartásával, a hiányzó őshonos fafajok (tölgyek) visszatelepítésével, a holtfa változatos formáinak képzésével, illetve az élő fán történő holtfarészek és lassan pusztuló faegyedek kialakításával járulunk hozzá.