Esztergom-Strázsa-hegy

Projektterület áltános leírása

Projektterület tudományos leírása

 

A projektterületet a XIX. századtól 1990-ig katonai gyakorlótérnek használták. A katonai célú használat mellett legeltetés és esetenként fakitermelés folyt a területen. A terület egyfelől lepusztult a katonai tevékenységek miatt (lövészárkok kialakítása, bunkerek, mesterséges dombok és utak létrehozása), ám másfelől a természet védve volt egyéb káros tevékenységek hatásaitól, mint az intenzív mezőgazdaság, építkezések és tervezett erdőkezelés. A bunkerek és utak között a természeti folyamatok szabadon lejátszódhattak.
Az I. és II. világháború során a legtöbb erdőt teljesen kivágták, amelyek ezek után természetes módon, maguktól újraéledtek (magról és sarjról) mindennemű emberi beavatkozás nélkül. 1956-tól 1990-ig a megszálló szovjet hadsereg használta a gyakorlóteret. Ebben az időszakban nem történt jelentős emberi beavatkozás a projektterületen – kivéve az utak használatát, az alkalmankénti (katonai) hulladéklerakást, a rendszertelen, kis mennyiségű fakitermelést (tábortűz) és a vadászatot.
A projektterület alatt szénbányát nyitottak, amelynek bejárata messzebb volt a tényleges projektterülettől, ám a felszíni létesítmények, szellőztető aknák, víznyerő felszerelések még mindig megtalálhatóak itt. A bányaművelés befejeztével néhány vágat beomlott, földcsuszamlásokat és felszíni hasadékokat okozva.
A szovjet csapatok kivonulása után kutatók vizsgálták a területet. Az eredmények fényében a terület többlépcsős folyamat során védetté vált. Mai védelmi szintjét a Duna-Ipoly Nemzeti Park alapításakor érte el. A terület állami tulajdon volt és 2004-től természetvédelmi oltalom alatt áll.
Összegezve elmondható, hogy az utóbbi 70 évben a kijelölt projektterületen jelentős kezelési tevékenység nem történt, és a természeti folyamatok szabadon végbemehettek. Azonban – a csekély emberi beavatkozás hatására – megjelentek invazív fajok, részben az erdőkben, mint fatársulások, részben pedig a réteken őshonos (tölgy) társulásokban, ahol egybefüggő részeket alkotnak. A korábban legelőnek használt, erdőegységek részeit képező rétek, (manapság cserjések és irtásos részek) természetes beerdősülése megkezdődött. A természeti folyamatok eredményei átalában véve természetes jellegű, vegyes összetételű erdők, amelyekben nagy az ép állomány és a holtfa mennyisége; ám ezek egykorúak, így, mivel nincs meg az elterszaporodásukhoz megfelelő forrás, egyes fafajok nincsenek jelen. A korábbi tarvágások miatt csupán néhány nagy, odvas fát találunk, ami nem kedvező a fák odúiban élő fajoknak.
A projekt keretein belül tervezett beavatkozásokkal kívánjuk fejleszteni az erdők korszerkezetét, változatosabbá tenni térbeli szerkezetét, valamint fajösszetételét. Minden invazív faj eltávolításra kerül. Az egybefüggő akácosok helyére őshonos fajokat ültetünk, amelyek természeti folyamatok által Natura 2000 élőhellyé (91H0, 91I0, 91M0) válhatnak. A nagy, koros, odvas fák hiánya miatt odukat  helyezünk ki, amelyekben a denevérek és madarak otthonra lelhetnek. Az egykori bányászati célra használt területeket újból megművelik majd.
A projekt keretein belül a fokozottan védett természetvédelmi területeken fejlesztéseket hajtunk végre, ami hozzájárul az erdők szerkezetének, élőhelyeinek, természetességének és biológiai sokszínűségének javulásához. A erdőkezelés eredményeit hosszú távon tartjuk fent.
A projektterület közelében található nagyobb területek szintén a Duna-Ipoly Nemzeti Park védnöksége alatt állnak, ahol természetvédelmi kezelést folytatnak, így a fejlesztések eredményei garantáltak. Jelentős természet-átalakítás nem várható, de az idegenhonos invazív fajok kiirtásra kerülnek a közeli réteken és alapvetően újbóli megjelenésüket is megelőzzük rendszeres legeltetéssel.
A kelet felé elterülő szomszédos erdő területe, ahol állami erdőgazdálkodás folyik, szintén a nemzeti park tervezett természeti zónájának része, így olyan erdőkezelési módszerek alkalmazására, amelyek a természetvédelem ellen irányulnak nem kerül sor.
A terület élőhelyei a 91G0* – pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraea-val és Carpinus betulus-szal (36%), 91H0* – Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescens-szel (33%), 91M0 –  pannon cseres-tölgyesek (11%), 91F0 – Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifoliafajokkal (2%), 6210* – Szálkaperjés-rozsnokos xero-mezofil gyepek (jelentős orchidea-telepekkel) (5%). Körülbelül 13% az invazív akác jelenlétének aránya a területen.
Néhány jellemző és fokozottan védett növény: Méhbangó, bíboros kosbor, vitézvirág, tarka nőszirom, pázsitos nőszirom, tavaszi hérics, leánykökörcsin, turbánliliom, hóvirág, pirosló hunyor, farkasölő sisakvirág, csillagőszirózsa, fekete madárbirs, piros madárbirs, szirti gyöngyvessző, házi berkenye, dunai berkenye.
Emlősök: Keleti sün, vadmacska, nyest, közönséges vakond
Madarak: Héja, karvaly, erdei fülesbagoly, egerészölyv, barna rétihéja, kékes rétihéja, kígyászölyv, holló, nagy fakopáncs, fekete harkály, kis fakopáncs, sordély, bajszos sármány, vörös vércse, vándorsólyom, tövisszúró gébics, közép fakopáncs, Musicapa sp., házi rozsdafarkú, rozsdás csuk, csuszka, karvalyposzáta, macskabagoly, léprigó.
Rovarok: Gyászcincér, diófacincér, havasi cincér, nagy hőscincér, közönséges süngomba.

A projektterület jelentősége a biológiai sokféleség és / vagy a regionális, nemzeti és uniós szinten célzott fajok / élőhelytípusok megőrzése szempontjából

A terület adta lehetőségek kiemelkedő szerepet játszanak, hogy növelhessük a természeti értékek fenntartásának esélyét az invazív akác kiirtásával és egy szerkezetében sokszínű élőhely megteremtésével.
A tölgyerdők szerepe jelentős az őshonos lombhullató erdők hosszú távú fenntartásában. Az említett Natura 2000 minősítésű terület fejlesztése és fenntartása Európai Uniós szinten is fontos.

Projektterület zászlóshajó fajai

Sorbus danubialis, Anthaxia hungarica, Garrulus glandarius

Back to Project Areas