Dunai berkenye (Sorbus danubialis)

Faj- és élőhely ismertetés

A dunai berkenye a szikla- és bokorerdők, sziklai cserjések lakója. Magassága 2 és akár 10 méter között alakul; az erdészeti jogszabályok szerint erdei fafajnak minősül. Levele vastag, merev, fonákja szürkésfehéren molyhos. Sötétpiros termése legelő állatok és vadak tápláléka, de a hagyományos tájhasználatban vadgyümölcsként is hasznosították.

Veszélyeztető tényezők

A kevésbé látványos, kisebb termetű egyedek – védettségük ellenére – gyakran áldozatul esnek a sematikus cserje-irtásoknak, fakitermeléseknek. A fakitermelők gyakran nem ismerik fel a védett berkenye-fajokat, amelyek egyedi jelölés, védelem nélkül elveszhetnek. A kivágott egyedek gyökérről, és tuskóról jól sarjadnak, de a túltartott vadállomány visszarágja és eltünteti a sarjhajtásokat, csemetéket.

Faj-specifikus kezelések

Az esztergomi projektterületen mára már csak egyetlen egyede maradt fenn (Kis-Strázsa-hegy), ezért tervezzük a visszatelepítését különböző élőhelyekre, növénytársulásokba (404, 406, 407, és 409-413 erdőtagok, jellemzően utak mentén, erdőszegélyekben). Az eltérő adottságú területekre az arra jellemző termőhelyi igényű fajt kell ültetni, figyelembe véve az adott faj természetes elterjedési területét is.