Kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica)

Faj és élőhely leírás

40 cm-es testhosszúságot elérő, tömzsi, hengeres testű gyíkfaj, melynek végtagjai hiányoznak. Hazánkban a két lábatlangyíkfajt nem könnyű megkülönböztetni. Támpontot elsősorban előfordulási helyük adhat. A kékpettyes lábatlangyík gyakrabban visel kék pettyeket, mint a közönséges lábatlangyík. A kékpettyes lábatlangyík hallónyílása jól látható és az ún. orrnyeregpajzs és a homlokpajzs többnyire összeérnek, testének középtáján 26-30 hátpikkelysor található.
A kékpettyes lábatlangyík elsősorban a Dunától keletre a részlegesen zárt, erdei vagy cserjés vegetációhoz kötődik. Ebből kifolyólag többnyire hegy- és dombvidékeinken fordul elő, de természetes állapotban fennmaradt síkvidéki erdeinkben vagy lápok, árterek peremén is fellelhető. Leggyakrabban erdőszéleken, erdei tisztások szegélyein, turistaösvényeken találkozhatunk vele, ahova gyakran fekszik ki sütkérezni. Fontos számára a búvóhelyek (korhadó farönkök, kőrakások, kőkerítések, rágcsálójáratok) jelenléte. Élőhelye közelében kertekbe is bemerészkedik. A lábatlangyíkok október közepétől hibernálni vonulnak. A telet farönkök, gyökerek alatt, rágcsálójáratokban vagy sziklahasadékokban vészelik át.

Főbb veszélyeztető tényezők

A lábatlangyíkok Magyarországon viszonylag gyakoriak a számukra megfelelő élőhelyeken. Miután hazánkban nagy mértékben erdőkhöz kötődik, valószínűsíthetjük, hogy az erdőgazdálkodás jelentősen befolyásolja állományainak nagyságát. Negatív tényezőkként értékelhetjük az idegenhonos fafajú állományok magas részarányát, a vágásos erdőgazdálkodási üzemmód alkalmazását, a stabilizált és sűrűn használt erdei feltáró úthálózatot, az erdőgazdálkodás növekvő gépesítettségét. Az erdőtisztások és erdőszegélyek megszüntetése, illetve eltűnése természetes erdősüléssel, valamint a holtfa eltávolítása szintén jelentősen negatív tényező lehet. Sajnos, sokan tudatlanságból kígyónak vélve agyonverik őket, annak ellenére, hogy a kígyófajaink is védettek. A hazai populáció két fajra osztása azonban azt jelenti, hogy hazánk területén osztoznak, elterjedési területük tehát egyenként jóval kisebb, csak az ország valamelyik felére szorítkozik.

Speciális természetvédelmi beavatkozások

A tölgyerdők természetes állapotának helyreállítása, különböző holtfa típusok (főként fekvő holtfa), valamint vékonygally kupacok képzése, elsősorban a benapozott foltokban, az erdei utakon a forgalom mérséklése, illetve tájékoztató táblák kihelyezése segítheti a faj védelmét.