Monte Mauro

Projektterület általános leírása

Projektterület tudományos leírása

 

A terület magába foglalja az Európában található messinai gipsztelep legjelentősebb és legvadregényesebb részét, amely földtani és természeti szempontból igen érdekes. Az úgynevezett Gipsz Erezet rétegei, amelyek a síkság felé ereszkednek le, meredek, déli fekvésű sziklákat képeznek (amelyek errefelé sokkal szélesebbek és magasabbak). Ezek növényvilágukkal érdekes, mediterrán hatást eredményeznek (terpentinpisztácia, örökzöld benge, vörös boróka, molyhos napvirág, naprózsa), ellentétben az északi lejtőkkel, amelyeket fák borítanak és az Appenninek magasabb szintjeire jellemző gazdag növényvilággal rendelkeznek (gímpáfrány, kikeleti hóvirág, európai hárs, egynyári szélfű, odvas keltike, közönséges aranyeső, mogyorós hólyagfa).

Az egész területre jellemzőek a kiterjedt karsztjelenségek mind a felszínen, (zárt völgyek, víznyelők, szurdokok, erodált képződmények) mind pedig a felszín alatt (víznyelők, szakadékok és barlangok). Ezek hozzájárulnak a táj alaktani és biológiai sokszínűségéhez. Emellett a növényvilág is igen gazdag; mediterrán és közép-európai növények jellemzik, de érdekes a felszíni és felszín alatti állatvilág is. Mezofil és xerofil cserjések és erdők egyaránt előfordulnak, amelyekben zömmel molyhos tölgyet találunk (91AA*), a hegyoldalakat magyaltölgyek tarkítják (9340), a párás hegyszorosokban pedig mezofil növényvilág uralkodik, ahol a csalitos és a füves rét, az egykor megművelt földek, valamint a páfránnyal és egyéves növényfajokkal borított sziklák változatosan fordulnak elő. A szárazságkedvelő mezőkön orchideafélékkel találkozunk (6210*), továbbá itt találjuk a molyhos tölgyesek természetes kialakulási helyét (91AA*). A barlangokban fennmaradt a természetes környezet, amely bővelkedik páfrányokban és különleges növényekben, valamint denevérkolóniákban és barlangkedvelő gerinctelen állatfajokban. A mezőgazdasági növények viszonylag ritkák ezen a területen, inkább a környező tájakon fordulnak elő. A terület Vena del Gesso Romagnola regionális parkjában található.

A 92/43/EEC irányelv I. melléklete alapján tizenöt védetté nyilvánított élőhely van itt:
3150-Eutróf sekély tavak és holtmedrek hínárja
5130-Borókásodó szárazgyepek
5210-Fás matorralborókafajokkal
6110*-Fehér varjúhájas mészkedvelő sziklai pionír növényzet
6210*-Szálkaperjés-rozsnokos xero-mezofil gyepek jelentős orchidea telepekkel (64,19 ha).
6220*-Pszeudo-sztyepp a Thero-Brachipodeteához tartozó fűfélékkel és egyéves fajokkal.
6510 – Üde magas füvű kaszálórétek
7220*-Mésztufás vagy mészkiválásos források (Cratoneurion)
8210-sziklahasadékok, -falak és törmeléklejtők növényzete
8310-Nem látogatható barlangok (220 barlang)
9180*-lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion erdői
91AA*-Keleti fehér tölgyesek (92,63 ha)
9260-Gesztenyeligetek
92A0-Fehérfűz és fehérnyár-galériaerdők
9340-Magyaltölgy (Quercus ilex)  és kereklevelűtölgy (Quercus rotundifolia) alkotta erdők
A 92/43/EEC irányelv II. melléklete alapján védett növényfaj: Adriai sallangvirág.
Orchideafélékben és harasztokban gazdag növényvilág (22 faj, beleértve az Olaszországban és Nyugat-Európában egyedülálló Cheilanthes persica populációt).
A 09/147/EU irányelv I. mellékletében szereplő madarak:
Darázsölyv, barna kánya, kígyászölyv, barna rétihéja, kékes rétihéja, hamvas rétihéja, halászsas, kék vércse, kis sólyom, vándorsólyom, haris, uhu, európai lappantyú, európai szalakóta, szikipacsirta, erdei pacsirta, parlagi pityer, tövisszúró gébics, kerti sármány
A 92/43/EEC irányelv II. mellékletében szereplő emlősök:
Kis patkósdenevér, nagy patkósdenevér, kereknyergű patkósdenevér, nyugati piszedenevér, hegyesorrú denevér, hosszúszárnyú denevér, csonkafülű denevér, nagyfülű denevér, közönséges denevér, szürke farkas*, A 92/43/EEC irányelv II. mellékletében szereplő hüllők és kétéltűek, Alpesi tarajosgőte, Bombina pachypus, mocsári teknős, A 92/43/EEC irányelv II. mellékletében szereplő gerinctelenek, csíkos medvelepke*, remetebogár*, nagy szarvasbogár, nagy hőscincér, harántfogú törpecsiga.

 

A projektterület jelentősége a biológiai sokféleség és / vagy a regionális, nemzeti és uniós szinten célzott fajok / élőhelytípusok megőrzése szempontjából

Monte Mauro biogeográfiai jelentősége mediterrán növényzetében rejlik, kiegészülve az Appenninek északi határánál található részekkel. Ezek között elterjedtek itt a 91AA* Keleti fehér tölgyesek (92,63 ha) mint szubmediterrán erdőtársulások molyhos tölgyekkel és egyéb növényekkel, mint: Virágos kőris, komlógyertyán, keleti gyertyán, házi berkenye, sárgavirágú jeneszter, galambszínű ördögszem, kónya habszegfű, bokros koronafürt, ágas homokliliom, nagyezerjófű, piros gólyaorr, széleslevelű nőszőfű, rúbia, osyris, Dorycnium hirsutum, kocsord és sztenomediterrán fajok, mint Asparagus acutifolius, rúbia, Clematis flammula, örökzöld rózsa, vörös boróka. Szárazságkedvelő, sudár rozsnokkal és rengeteg orchideafajjal borított mezők (6210*) fedik le a 64,19 ha területet és szorosan kapcsolódnak a 91AA* élőhelyhez.A magántulajdonban lévő erdőkben az erdő szerkezete gyakran változik és egysíkuvá válik a sarjerdőüzemmóddal Ezt azonban tiltják a park területén, ahol csak a teljes erdőátalkítás engedélyezett. Az erdők zöme elhagyatott vagy illegálisan írtják, tehát égető szükség volna helyes igazgatásukra megőrzésük és az illegális vágás megállításának érdekében. Más veszélyek is fenyegetik azonban az erdőket, például az erdőtüzek és az aljnövényzet, valamint a fiatal növények kivágása. További probléma a nem őshonos, invazív fajok, mint a  bálványfa és a fehérakác jelenléte; valamint az erdők újrafásítása nem őshonos fajokkal: feketefenyő, erdeifenyő, fekete dió (az összes projektterülethez tartózó, 91AA* minősítésű erdő kiemelt jelentőségű lehetne, ha nem volnának az benne idegenhonos fajok), és a földművelés nem kívánatos hatásai az erdők határában.

Projektterület zászlóshajó fajai

Delphinium fissum, Bubo bubo, Rhinolophus euryale

Back to Project Areas