Óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata)

Faj és élőhely leírás

A zömök testfelépítésű óriás tőrösdarázs akár 50 mm-t is elérő testhosszával a legnagyobb európai hártyásszárnyú. A nőstények termetesebbek a hímeknél, a legkisebb hímek testhossza alig haladja meg a 20 mm-t.

Az óriás tőrösdarázs magányos életmódú, parazitoid faj. Lemezescsápú bogarak (Scarabaeoidea) lárváinak élősködője, elsődleges gazdaállata az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), de különböző cserebogárfajokban, pl. csapó cserebogárban (Polyphylla fullo), keleti cserebogárban (Anoxia orientalis), valamint nagy szarvasbogárban (Lucanus cervus) és butabogárban (Pentodon idiota) is fejlődhet. A nőstény ásótüskés lábaival utat kapar magának a földben fejlődő gazdaszervezethez, fullánkja szúrásával maradandó bénulást okoz, majd ráhelyez egy petét.

A kikelő darázslárva eleinte kívülről fogyasztja a gazdalárvát, majd belefúrja magát. Miután teljesen elfogyasztotta, a gazda bőrén belül vöröses gubót sző, és ebben a formában telel át. A kifejlett darazsak csak a következő tavasszal bújnak elő a talajból. Az imágók virágokat látogatnak, nektárral táplálkoznak. Nem válogatósak, de főleg a dús virágzatú, nektárt bőven termelő növényeken (ördögszekér, orvosi pemetefű, földi bodza, sőt a selyemkóró is) láthatók.

Hazánk minden részéből ismert, főleg száraz, meleg helyeken fordul elő. Különösen gyakran látható korhadt fatuskók, kivágott fák földben maradt gyökereinek közelében, ahol a gazdaszervezetei fejlődnek.

Főbb veszélyeztető tényezők

Élőhelyeinek degradálódása, fajösszetételének változása, veszélyezteti. Gyakran „veszélyes” darázsnak vélik, és azért elpusztítják. Fontos számára a változatos térszerkezetű erdőállomány, a holt fa jelenléte.

Speciális természetvédelmi beavatkozások

A homogén erdősorok térszerkezetének javítása, holtfát biztosít a gazdaszervezet fenntartásához.