Szajkó (Garrulus glandarius)

Faj- és élőhely ismertetés

Varjúfélékhez tartozó gyakori madár. Híres a hangutánzó képességéről. Erdészeti jelentősége abban rejlik, hogy a tölgy makkot az avar alá dugdossa, így képez magának téli élelem-tartalékot. A „fel nem használt” makk gyakran kicsírázik, megered. Ilyen formában a szajkó több száz méter (esetleg kilométer) távolságokra képes szállítani a makkot, így az öreg tölgyfától nagyon nagy távolságokban is megjelenhet tölgy újulat. A szajkónak ezzel fontos szerepe van a felhagyott parlag területek beerdősülésében, a tájidegen fafajú erdők (fenyvesek, akácosok stb.) természetes átalakulásában.
A szajkó gyakorlati megítélése mégis ellentmondásos: jelentős mennyiségű állati táplálékot is fogyaszt, a madárfészkek kifosztásával pedig érzékeny károkat okoz természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontból is.

Veszélyeztető tényezők

Nem védett, gyakori faj, de ökológiai, erdészeti szerepe jelentős, ezért élőhelyének, táplálékformáinak fenntartása indokolt.

Faj-specifikus kezelések

A holtfa arányának növelésével elősegítjük a holtfában élő rovarok jelenlétét, ezzel pedig gazdagítjuk a szajkó táplálékkínálatát. A szajkó számára kedvező élőhelyek létrehozása hozzájárul maguknak a tölgyeseknek a természetes felújulásához.