Faj és élőhely leírás

A nagy pele a legnagyobb testű a pelék között, testhossza 14-19 cm, farka körülbelül 12 cm. Testtömege 80 és 200 gramm között változhat. A két ivar hasonló testméretű. Testfelépítése és alakja hasonlít a mókushoz, de fülei kicsik, lábaik viszonylag rövidek, lábfejei nagyok.
Szőrzetének színe a szürkétől a szürkésbarnáig terjed, a gerinc környékén sötétebb sávval. Teste alul fehéres. Táplálékát rovarok, magvak, gyümölcsök (pl szeder), makk és bizonyos élőhelyeken madártojások alkotják.
Jellemzően az idősebb, sűrűbb lombhullató erdőket kedveli, de előfordul parkokban, ligetes erdőkben is, valamint kedveli az ember által kialakított új élőhelyeket pl. a gyümölcsösöket is.
A mediterráneumban sziklás területen is megtalálható.

Főbb veszélyeztető tényezők

Európa egyes országaiban rendszeresen vadászták, de napjainkra ez a tradíció visszaszorult. Olaszországban és hazánkban is védett faj. Nagy összefüggő vágásterületek létesítése, az ezek nyomán kialakuló fiataloserdőterületek, a nagy homogén erdőállományok kedvezőtlenek számára. Az odvas fák kitermelése, élőhelyekének feldarabolódása ugyancsak veszélyezteti.

Speciális természetvédelmi beavatkozások

Homogén erdőállományok térszerkezetének javítása, elegyfajok megsegítése, odvas fák kímélete, álló holtfa létrehozása.

Kapcsolódó projekt helyszínek
Tihany

Irodalom

Tartuffe-ek, B. (2010). “Glis glis (Rodentia: Gliridae)”. Mammalian Species. 42 (1): 195–206.

Kryštufek, B. 1999. Glis glis. In: A. J. Mitchell-Jones, G. Amori, W. Bogdanowicz, B. Kryštufek, P. J. H. Reijnders, F. Spitzenberger, M. Stubbe, J. B. M. Thissen, V. Vohralík and J. Zima (eds), The Atlas of European Mammals, pp. 294-295. Academic Press, London, UK.

Macdonald, D.W. and Barrett, P. 1993. Mammals of Britain and Europe. Collins, London, UK.